Az utóbbi pár napban nem igazán éreztem magam a toppon, sikerült ugyanis alaposan megfáznom. Tüsszögés, gyengeség, papírzsepi pusztítás és a többi, és a többi. Így hát nem nagyon volt se kedvem, se energiám főzőcskézni, de enni mégiscsak kellett valamit. Az alábbi fogást vacsorára készítettem el egyik este. A világ egyik legegyszerűbb dolga, mégis nagyon ízletes és tele van sok-sok vitaminnal, amire a bacis időszakban még inkább szüksége van a szervezetnek.

Egy apró kis csalást engedélyeztem magamnak. Lévén, hogy tényleg nem volt energiám a sütögetéshez, úgy döntöttem, hogy heringfilé lesz a menü, simán csak a jól ismert konzerves verzió. Bármilyen halfélével helyettesítheted, a legjobb mégis a fehér húsú halak fogyasztása - főleg endomeriózis esetén. A halfilével tényleg nem csináltam semmit, csak leöntöttem róla az olajat, elhelyeztem a tálon és meglocsoltam egy kis házi chilli-szósszal.

A köret pedig a következőképp készült: (1 főre)

• fél konzerv csicseriborsó (kb 120-150g)
• 4-5 szál Fodros kel
• barnarizs

A barnarizst a hagyományos módon főztem meg. (víz, só, icipici olivaolaj)

A csicseriborsóról leöntöttem a lét, és át is öblítettem egy picit egy szita segítségével. Egy átlagos tepsibe (legjobb a vékony falú) sütőpapírt helyeztem, majd a jól lecsöpögtetett csicseriborsót szépen elosztottam a tepsi háromnegyedén. Vigyázva, hogy ne fedjék egymást sehol.

A fodros kel leveleket lecsípkedtem a vastagabb szárról, körülbelül 1.5-2cm-es darabkákra. Nem kell egyformának lennie, a legjobb a rusztikus megoldás. Alapos mosás után egy tiszta konyharuhára fektettem a levélkéket és felitattam róluk a felesleges vizet, majd a tepsi üresen maradt részére helyeztem őket. Szintén elszórva, hogy a levelek ne fedjék se egymást, se a csicseriborsó szemeket. Az előmelegített tepsibe körülbelül 10 percet adtam a fodros kelnek, ennyi idő alatt ropogósra kell, hogy piruljon. Óvatosan leszedtem őket a tepsiről, és visszatettem a csicseriborsót, most már csak egyedül a sütőbe, még legalább egy jó 10 percre. A borsószemeknek száraznak és kívül picit ropogósnak kell lenniük, ha készre sültek.

Mind a leveleket, mind pedig a pirított borsószemeket szépen elhelyeztem a tálon a hal és a barnarizs köré. A fodros kelt meglocsoltam szójaszósszal (használhatsz balzsamecetet is) és megsóztam tengerisóval. A csicseriborsót és a rizst is pici sóval és borssal ízesítettem, és már kész is volt a mennyei mentőöv-vacsora. Csak a színek miatt (na meg ízfokozásból) dobtam 2 szem koktélparadicsomot is a kel közé. :)

Bár a fodros kel chips furcsának tűnhet így első hallásra, de hidd el, az egyik legfinomabb csemege a világon! Én is kételkedtem, amikor először hallottam róla, félve készítettem el, hogy hátha a kukában végzik majd szegény levélkék, de a legnagyobb megdöbbenésemre, egyszerűen nem tudtam betelni vele! Sokféle zöldség chipset (sőt gyümölcsből készültet is) ismerünk, de ez valahogy bizarrnak tűnt számomra. A ropogósra sült levelek, pici ízesítéssel (, só, szójaszósz vagy balzsamecet) azonban levettek a lábamról.

Mindenkinek szívből ajánlom, és kívánom a megfázásmentes őszt mindannyiótoknak! (Lassan már én is kifelé mászom belőle...)